Gyerekjáték az e-ügyintézés? (III. rész)

Hitelesítés - azonosított beküldőtől hiteles(ített) irat

A bevezetőben említett másik kérdéskör a hitelesítés, szélesebb értelemben a kérelembenyújtás kérdésköre.

Tekintettel a közismert – PTK által is megfogalmazott - polgárjogi alapelvre, miszerint „A cselekvőképtelen kiskorú jognyilatkozata semmis; nevében a törvényes képviselője jár el.” – jómagam nem is gondoltam arra a korábbiakban, hogy kiskorú személy az ügyfélkapus belépését követően meghívhatja az AVDH hitelesítési szolgáltatást. Pedig így van.

Bár elismerem, sántít a hasonlat (mivel az AVDH semmiképpen nem elektronikus aláírás, hanem elektronikus hitelesítés), de mégis: miért „írhasson alá”, hitelesíthessen elektronikusan, aki még írni sem tud, és papíron sem tudna aláírni?

Olyan érzése támad az embernek, mintha az azonosítás és a hitelesítés kérdésköre és funkcionalitása egyszerűen mintha nem lenne külön kezelve. Aki be tud lépni ügyfélkapun, kérelmet is tud hiteles módon indítani. Mintha hiányozna a rendszerből egy kapcsoló, flag, checkbox, ami a hitelesítést – AVDH meghívását – szabályozza, így megengedve vagy tiltva a szolgáltatás meghívását. Kérdés, hogy kiskorúnak, pláne 14 éven aluli, cselekvőképtelen kiskorúnak miért van ilyen jogosultsága, amikor életkor alapján, a 4T adatok közé tartozó születési adatok alapján tilthatná a rendszer (a szolgáltató) a hitelesítés szolgáltatás indítását.

A Személyre Szabott Ügyintézési Felületnek (SZÜF) – mint a neve is mutatja – a létjogosultságát is elsősorban az adja, hogy élethelyzethez alakíthatja a szolgáltató és az ügyfél a (potenciálisan) kezelt ügyek körét. Ez alapján, életkornak megfelelően akár az ügygazdára is lehetne bízni a kérelemindítás lehetőségét, megengedését. De erősen szükségesnek mutatkozik, hogy vagy a szolgáltatónak, vagy az ügygazda hatóságnak legyen lehetősége a kérelemindítás szabályozására, a kiskorú általi hitelesítés vagy űrlapbenyújtás tiltására.

Ennek a gondolatnak a kiegészítéseként érdemes megemlíteni az iFORM-ot. Az kétségtelen tény a vizsgált eset vonatkozásában, ahol ePapíron jött be a küldemény, hogy az ePapírnak mint csatornának a használata nem kötelező. Sőt, általánosan megfogalmazva egyenesen kerülendő, ha az nem felel meg egy adott eljárásnak. 

Helyette megoldás lehet az, ha SZÜF-ön publikált iFORM segítségével teszi lehetővé a hatóság az ügyindítást, és így a konkrét eljárásra szolgáló űrlap benyújtási folyamatában lenne megakadályozható a cselekvőképtelen kiskorú által megvalósított ügyindítás. Ebben az esetben ugyanis iFORM mezőellenőrzési lehetőségei éppen ezt a kérdést oldhatják meg azáltal, hogy a szolgáltatást nyújtó szervezet az eljárás során megfelelően szabályozhassa a kérelembenyújtást, és jelen esetben ne engedje, tiltsa azt. 

Tanulságok

A konkrét kérelmet, amely 6 éves gyermektől származik, véleményem szerint egyértelműen el kell utasítani. A kérdés azonban messzire vezet.

Az idei, 2022-es évben azok a szülők, akik 2021-ben közös háztartásban nevelik gyermeküket, családi pótlékra jogosultként igénybe vehetnek gyermek után adóvisszatérítést attól függetlenül, hogy házasok vagy élettársak. Napjaink egyik izgalmas közigazgatási lépése volt ennek kapcsán, amikor a NAV javasolta, tanácsolta az önkéntes adatszolgáltatást azoknak a szülőknek, akik jogosultak ugyan a családi pótlékra, de azt nem ők, hanem a másik szülő kapja meg.

Az adóvisszatérítést ugyanis a gyermeket nevelő szülők kapják (mindketten), de honnan tudná a NAV, hogy ki szülő, ki a szülő? Azokat a szülőket „ismeri” a NAV, akik a családi pótlékot igénylik és kapják, ezekben az esetekben rendelkeznek ezzel az adattal és persze a folyószámla számával. De a másik szülőt ilyen értelemben, vagyis gyermek után járó kedvezményezettként nem tudják azonosítani, egyszerűen nincs hozzá adatuk. A probléma lényegében ugyanaz, mint fentebb vázoltuk.

Ahogy a NAV-nak jelen esetben szüksége lenne arra az információra, hogy mi a szülő (gondviselő, törvényes képviselő) – gyerek reláció, úgy a közigazgatásnak általában, kiemelten az oktatásirányításban is különösen fontos lenne tudni, hogy egy vagy több szülővel, illetve melyikükkel kell adott ügyben kommunikálni, ki nyújthat be kérelmet, ki a törvényes képviselő, ki kaphat a kiskorúról adatot. Ahogy példának okáért a kiskorú útlevelét is együttesen kell a két szülőnek igényelnie érthető okokból, hogy későbbi akár súlyos jogvitákat meg lehessen lehetőség szerint előzni, ugyanúgy kellene tudnia a hatóságnak, hogy a gyermekkel kapcsolatos oktatási kérdésekben ki az illetékes.

Fentiek után talán nem tekinti túlzó igénynek a javaslatot az Olvasó, miszerint üdvözlendő lenne egy olyan központi nyilvántartás, amelyben a törvényes képviseleti jogosultság lenne rögzítve. Bár kimondva talán rosszul hangzik, de tartalmában egy szülő (törvényes képviselő) – gyerek összerendelésről, adatbázisról van szó. Még szélesebb értelemben a gondnokolt felnőttekre is ki kellene terjednie.

És nem azért van erre szükség, hogy az állam számára további személyes adatokat, az adatvédelmi jog által védett tartalmakat szolgáltassunk ki. Ellenkezőleg, elsősorban a kiskorúak és a jogaik védelme, és ehhez kapcsolódva a hatékony ügyintézés támogatása igényli ezt.

Ami a megvalósítást, illetve annak keretét illeti, az e-közigazgatás jelenlegi rendszeréből és funkcionalitásából kiindulva megoldási térnek kínálkozhat a Rendelkezési Nyilvántartás (RNY). Az ügyfélnek és az ügyintézőnek is óriási segítség lenne, ha az RNY-nek lenne ilyen „lába”, adattörzse, hiszen az RNY éppen a képviseleti jogra, meghatalmazások rendszerének támogatására, jelölésére szolgál. 

Bár konkrét (technikai) megoldások felvázolása jelen cikk kereteit meghaladná, a szerző el tudna képzelni egy olyan – ügyfélazonosításhoz kapcsolódó – megoldást is, ahol az ügyfélkapuknál lehetne rögzíteni azt a tényt, hogy melyik másik családi ügyfélkaput, családtagot „helyettesítheti” az érintett. A megoldás hasonlatos lenne egy cégkapus rögzített képviseleti joghoz, vagy – bár a példa távoli, de ha már elektronikus ügyintézésről beszélünk – egy iratkezelő rendszerben jelölt helyettesítési joghoz. 

A járási hivatalokban intézhető, OKMIR00003 kódszámú ügyben „A kiskorú gyermek törvényes képviselője kérheti, hogy a 14. életévét be nem töltött kiskorú személyi azonosítóját és lakcímét igazoló hatósági igazolványán kerüljön feltüntetésre a törvényes képviselők neve és kiállítás időpontja szerinti telefonszáma is.” Ha a képviseleti jognak ilyetén való rögzítésének lehetőségét, ha a lakcímkártyán való megjelenítését, továbbá a fent említett NAV, EESZT példákat vesszük tekintetbe, látható, hogy a képviseleti jog jelölésére, követésére van igény és van szükség.

Egyelőre széttagoltan, jellemzően önkéntes adatszolgáltatással, de gyűlnek ezek az információk. Talán a szigetszerű fejlesztéseket megelőzve, a kiskorú érdekeit szem előtt tartva, nehéz családi helyzeteket megtámogatva, az elektronikus ügyintézést elősegítendő – érdemes lenne a kérdéskört egységesen szabályozni.