A szakértőnk válasza:

Ilyen „egzakt dolog” nem létezik, egy elektronikus aláírás érvényességét számos körülmény együttesen befolyásolja. A hosszú távú ellenőrizhetőség szabványos archív (A, vagy LTA szintű) aláírások létrehozásával és rendszeres karbantartásával (archív időbélyegzés) biztosítható.

Az LTA formátumú aláírás magában hordoz minden olyan információt (pl. az aláírás időpontjára vonatkozó tanúsítványérvényességi információkat), amivel az aláírás a tanúsítványok lejárta után is ellenőrizhető.

A PKI technológia különböző kriptográfiai algoritmusokat használ, amelyek „feltörhetőségének” veszélye az idő előrehaladásával és a technológia, illetve a számítógépes számítási kapacitások folyamatos fejlődésével növekszik. Ha egy algoritmus elavul, szükségessé válik jobbra cserélése (bekövetkezik az ún. algoritmusváltás). Ekkor a dokumentumot az új, erősebb algoritmusokon alapuló archív időbélyegzővel „felül kell bélyegezni”.

A dokumentum elkészítésekor arra is kell figyelni, hogy a dokumentum formátuma támogassa a hosszú távú  megőrzést, az értelmezhetőség fenntartását (pl. az archiválásnak megfelelő PDF formátumot kell előállítani).

Az aláírási jogosultság vizsgálata többnyire meghaladja az aláírás érvényességének problémakörét, az aláírás technikai ellenőrzésén túl igazgatási feladatot is jelent. Az aláírási jogosultság egyértelműen csak a szerv kiadmányozási vagy aláírási szabályzatából, vagy egyéb szervezeti dokumentumából derülhet ki. Ennek az információnak az ellenőrzése nem része a szoftverekkel végezhető technikai aláírás-ellenőrzésnek, mivel ott csak a tanúsítvánnyal, a digitális aláírással kapcsolatos információt lehet ellenőrizni. Emellett az is előfordulhat, hogy a munkatársi aláírást a személyi változáskor elmulasztotta visszavonni a szervezet, tehát pl. már nem lett volna jogosult aláírni az elbocsájtott vezető, de ezt mégis megtette. Ez viszont büntetőjogi felelősség kérdése, amire a technikai ellenőrzés nem ad megoldást.